Ezúton köszönjük. Azóta szinte nem múlhat el kiállítás nélkülünk. Szívesen megyünk, hiszen oly sok szépet látunk ott, lélekfelemelő az egész, és már-már törzs vásárlónak tartjuk magunkat. Azt a segitőkészséget máshol nem tapasztaltuk.
Üdvözöljük hát ,hogy már az interneten is láthatóak a kiállitott festmények, de azt hiszem, hogy ez nem pótolja a hely varázsát.
Tisztelettel: Zsiga István,és Zsiga Istvánné Ilona."
KÖSZÖNJÜK.
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘
Szép,és értékes:
Unokatestvéreméktől kaptam egyszer egy Ottó László képet, segítségemért a számítógép oktatásban, mely valahol a "ez a bekapcsológombnál kezdődött". Nos a kérdésekből tudtam, hogy egyre jobb úton haladnak, és szívesen segítettem. Szóval, kaptam egy Ottó képet, hátán egy Tanúsítvánnyal, a festőről, a kép címéről, az eladó adatairól, és az árról. Ez biztos így szokás, akkor még nem tudtam, de minden képen van egy ilyen. Nos szépen díszelgett a falon, majd egyszer csak elköltöztem új házamba. A kép is költözött azzal a pár dologgal, amit vittem magammal. nos a nappaliba a konyhaasztal felett helyeztem el. Hónapokig nézegettem, de valami nem stimmelt. Egyszerűen nem tudtam megbarátkozni vele, de mégiscsak ajándék volt...
Nem a képpel volt baj, de a környezetbe nem illett bele sehogy sem, nem tudtam hogy tálaljam a dolgot Jenciék felé vagy mit tegyek. Egyik alkalommal jöttek a szokásos uno kártyapartira, és akkor megkérdeztem tőle. Jenci, szerinted ez a kép illik ide? Nézegette ő is, majd azt mondta nem. Huhhh, megkönnyebbültem, hogy nem bennem van a hiba. Szóval az ötlet előkészítése megvolt, és jött részemről a folytatás. Nem lehetne esetleg eladni, és ha sikerül akkor kaphatnék egy másikat helyette... Ismernek már annyira, hogy sokat nem köntörfalazok, és szerencsére meg sem sértődtek a dolgon. Szóval kártya végén kép le, és indult is a többivel a következő kiállításra. Mint kiderült, a képnek semmi baja nem volt, két hét múlva csörgött a telefon, hogy eladták.
Mondtam szuper, akkor megyek egy másik képért. Nézegettem is a képeket, de nem találtam épp olyat, ami tetszett volna. No nem a képek hibája, megint én voltam a ludas. A képről határozott elképzelésem volt, hajó kellett hogy legyen rajta. No és a festési stílussal is voltak igényeim, naná hogy nem volt olyan. Tovább feszítve a húrt, jött a következő kérdés. Az a festő stílusa tetszik, mi lenne, ha festene egy hajós képet. Nem volt kandi kamera tényleg, és Jenci nyugodtam mosolyogva mondta, rendben, jóban vagyunk azzal a festővel. Eltelt egy pici idő, és megszólalt a telefon: ugorj át, nézd meg a képet, melyik tetszik. Több sem kellett, menten is. Nem is egyet festettek, hanem mindjárt kettőből választhattam. Minden köszönet érte.
A következő házat már ehhez építtetem, de nem cserélem el. Nagyon szép lett. És észrevettem még valamit, a hátán a címkét. Szóval az ár kétszeres volt rajta, és nem kellett fizetnem érte. AKKOR EZ NEM CSAK A LAKÁS DÍSZE, HANEM BEFEKTETÉS IS!
Merényi Tamás