Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Munkácson, eredeti neve Lieb Mihály Leó volt.

Szülei korai halála után rokonai, a Reök család nevelte. Eredetileg asztalosinasnak szánták, de tehetsége hamar megmutatkozott. Szamossy Elek vándorfestő felfigyelt rá, és tanítványává fogadta.

Ligeti Antal festőművész támogatásával Munkácsy 1865-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult Karl Rahl irányítása alatt.

Később Münchenben, majd Düsseldorfban folytatta tanulmányait Ludwig Knaus vezetésével. 1867-ben Párizsba látogatott, ahol az ottani művészeti élet nagy hatással volt rá.

Első jelentős sikere a Siralomház (1869) című festménye volt, amely elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét 1870-ben, és nemzetközi hírnevet hozott számára. A festmény az elnyomás és a szenvedés témáját dolgozza fel.

Munkácsy legismertebb művei közé tartozik a Krisztus-trilógia:

• Krisztus Pilátus előtt (1881)

• Golgota (1884)

• Ecce Homo (1896)

Ezek a monumentális vallási témájú festmények nagy sikert arattak Európában és Amerikában is.

1874-ben Munkácsy feleségül vette De Marches báró özvegyét, Cécile Papíert, ami révén a párizsi társasági élet meghatározó alakjává vált. Az 1890-es évektől egészségi állapota romlott, valószínűleg szifilisz és depresszió következtében, ami alkotói tevékenységére is hatással volt.

Munkácsy Mihály 1900. május 1-jén hunyt el Endenichben, Németországban. Május 9-én Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Munkássága a magyar festészet kiemelkedő teljesítménye, művei ma is a legnagyobb magyar közgyűjtemények, például a Magyar Nemzeti Galéria büszkeségei.