Bán Tibor és az ihletadó Alföldje
Valami, ami mélyen meghatároz, egy életen át elkísér, az örök hűség és a teljes szabadság. Bán Tibor festészetében az Alföld ilyen. Születésétől fogva szívta magába e különleges táj varázsát, ami azóta is kézenfogva vezeti. Meghatározó gyerekkori élményeinek helyszíne örök témaként szolgál festményein.
Az alföldi tanyavilágba beleszülető festő szülei paraszti életmódban nevelték gyermeküket, ami együtt járt a szőlő, a kukoricaföld művelésével. Ahogy szokás volt, a kis Tibor is amint lehetett kivette részét a földeken való munkából. Az alföldi gyerekek számára a föld nem csak munkát jelent, hanem végtelen szabadságot is. Lehetőség a természet mély megismerésére, a tájjal egybeolvadva felnövekvésre. Hosszú csatangolások, az egyedül felfedezett érdekességek távol a felnőttek korlátozó világától. A környék szabad felfedezésén kívül másik kedvenc időtöltése a rajzolás volt. Rajzaival mindig kiemelkedett a gyerekek közül, viszont a nagy szabadság hozadékaként magatartása már komoly problémákat okozott.
Iskola után fafaragó inasként dolgozott a helyi stílbútorgyárban, ahol a koloniál bútorok csavart díszei készültek. Bár itt újat készítettek, a régi bútorok újjávarázsolásához mindig is vonzódott. Szerette, ahogy a kopott, elhasznált bútorok a keze nyomán ismét eredeti fényükben pompázhatnak. A rajzolás szeretete a gyerekkor elmúltával nemhogy csökkent volna, inkább egyre erősödött. Oly annyira, hogy minden bátorságát összeszedve, még a Kecskeméten élő Bozsó Jánoshoz is jelentkezett. Az országos hírű festőművész örömmel támogatta a fiatal tehetségeket, így Tibort is szárnyai alá fogadta.
Aztán következett másfél év katonaság, ami idő alatt a festészettel való kapcsolata kimerült a katonatársak portréinak megfestésében. A másfél év letelte után eltökélten kereste a festői útjának következő fejezetét, ami a tanulásról szólt. Így talált rá az osztrák származású G. Móricz Robertre, aki Budapesten élt. A feleségével küldette el hozzá „jelentkezési lapként”egyik képét, ami végül bevált, elkezdett vele foglalkozni. A mentor-tanítvány kapcsolat szorosabb barátsággá fonódott. Atyai jótanácsok és baráti javaslatok mellett közösen jártak festeni Akasztóra és Császártöltésre.
Az évtizedek telnek, de Bán Tibor hűségesen kitart gyerekkori élményei mellett, festményein a végtelen rónáé és a csodálatos lovaké a főszerep.