A fények vonzásában, a merész impresszionisták

Mint oly sok esetben, a siker receptje itt is bevált. Az elképzeléseikbe vetett hitük, egymás inspirálása, támogatása, az elszántságuk, a partvonalról kárógok figyelmen kívül hagyása.

Az impresszionistákat azzal vádolni, hogy könnyen jött siker szárnyán emelkedtek a magasba, biztosan nem lehet. A kor nagyon szigorú szabályai mellett bontakozó új irányzat a művészeti akadémizmus kapuját hiába döngette, nyitottság, érdeklődés helyett csak fájdalmas kritikát kapott.

Az idő azonban őket igazolta, hiszen ma ki ne ismerné nevüket és elismerné alkotásaikat. Jelen és jövő festőinek inspirációt adnak, példát mutatnak.

De kik is voltak ők, miben voltak mások az addig elfogadottól?

A 19. század utolsó harmadában életre hívott új művészeti irány képviselői elszakadva a szigorú realisztikus ábrázolástól a benyomásaik, élményeik, tapasztalataik alapján töltötték meg a vásznakat. A hétköznapi élet ábrázolása került a középpontba, a műtermek helyett az utca, a természet lett az alkotóműhelyük. Alaposan tanulmányozták a természetes fényeket és környezetre gyakorolt hatásuk változását, ezeket a benyomásaikat örökítették meg festményeiken. Hogy ezeket megtehessék a korábbi aprólékos kidolgozás helyett, egy jóval dinamikusabb ecsethasználatot kellett elsajátítani. Bírálóik szerint be sem fejezték a festményeket, olyan elnagyoltnak tűntek.

Edouard Manet meghatározó szerepe segítette a mozgalom megerősödését.  A fiatal, befolyásolható impresszionisták nagyon szívesen hallgatták a mondanivalóját. Manet műterme a népszerű párizsi Café Guerbois közelében helyezkedett el, amely egyike volt a művészek által látogatott számos kávézónak. Ő és lelkes követői hetente legalább kétszer találkoztak, hogy megvitassák a festészet jövőjét. A társaságában könnyen fel lehetett fedezni Monet-t, Degas-t, Renoir-t, Sisley-t, Bazille-t, Pissarro-t és másokat.

A humor sem állt tőlük távol, például Manet 1880-ban egy csokor spárgát festett. A megrendelőnek annyira tetszett a festmény, hogy 200 érmével többet adott neki, mint kellett volna. Manet köszönetképpen egy másik festményt küldött neki, amelyen ezúttal csak egy spárga volt. Csatolt hozzá egy cetlit, amelyen az állt, hogy "hiányzott egy spárga a csokrodhoz".

Ne feledkezzünk meg a hölgyekről sem. Az Akadémia nem titkolt szándéka, miszerint a nők jelenléte a művészetben minimális legyen, csak tovább nehezítette a korántsem lejtős pályát. Berthe Morisot, Mary Cassatt, Eva Gonzales, Suzanne Valadon, Camille Claudel, csak néhány művész, akinek ilyen ellenszélben is sikerült betörnie ebbe a férfivilágba.