Volt már olyan érzése amikor festményt vásárolt, hogy a kép mellé bónuszként maga a festő is megérkezett az otthonába? Hogy éppen melyik festmény váltja ki ezt az érzést ez mindenkinél más és más. Új sorozatunk szándéka, hogy egy olyan kis betekintést adjon művészeink életéről, ami az általános katalógus leírásokon túlmutat. Egy belsőbb körbe kalauzoljuk az olvasót, melyben akár magyarázatot kaphat arra, hogy az a bizonyos festmény miért is áll olyan közel a szívéhez, hogyan kapcsolódhat ismeretlenül a festő lelkéhez.

Alim Adilov

Magyar fülnek már a neve csengése különleges, hallatán adódik a kérdés, honnan származik az 1963-ban született festő. Az egykori Szovjetunió utódállama, Üzbegisztán fővárosában, Budapest-Peking között kb félúton levő Taskentben született. A város szegénynegyedében nőtt fel, saját bevallása szerint igen szerény körülmények között.

Művészethez való vonzódása már kiskorában megmutatkozott, érthető módon, hiszen szülei is kreatív, alkotó munkával keresték az asztalra valót. Alim a Diplomata Magazinban megjelent interjújában úgy fogalmazott, hogy édesanyja, aki maga gobelineket készített, nem örült fia művészi hajlamainak. Jobban szerette volna, ha olyan gyakorlatias munka felé orientálódna, amivel lenne mindig étel az asztalon. Édesanyjával ellentétben apukája, aki egy újságnál grafikusként dolgozott, már a kezdetektől támogatta, segített kibontakoztatni művészi képességeit.

Az általános iskolai évek rajzszakkörben szerzett élményei csak mélyítették szeretetét és céltudatosságát a művészet iránt, nem volt kérdés, hogy a taskenti Képzőművészeti Technikumot válassza továbbtanulása helyszínéül. Középiskolai után kötelező két év katonai szolgálatot követően tehetsége és kitartása révén bekerült a szentpétervári Rjepin Képzőművészeti Akadémiára.

Azon kevesek, 15 fő közé tartozhatott, akik felvételt nyertek az egész Szovjetunió területéről. Az otthonról hozott értékek követésének nagy hasznát vette, alázat, kitartás és a munka szeretete kellett a szentpétervári évekhez. A híres Akadémia tanárai magas elvárásainak való megfelelés mellett a létezéshez és fejlődéshez szükséges anyagi források megteremtése is megoldandó feladat volt. Az első években az ösztöndíj kiegészítéséül éjszakánként vagonpakolást vállalt, az így megszerzett bevételt pedig angol tanulásra költötte. Keményen megdolgozott angol tudásáért, amiből angliai évei alatt profitált.

Az Akadémia végeztével több társával együtt Angliában találta magát, nyelvtudásának köszönhetően először egy nagyvállalatnál helyezkedett el. Rövid időn belül megtalálta egy érdekesebb és jóval nagyobb szabadsággal járó feladat. Arab világból érkező megrendelői keleti témájú festmények készítésével bízták meg. Munka mellett a tanulás továbbra is szerepet kapott életében, a londoni Képzőművészeti Akadémia festőkurzusán fejlesztette technikáját.

Magyarországra itt élő bátyja meghívására érkezett, a látogatásból végállomás lett. A sors úgy hozta, nem tudott visszatérni Angliába. Lassan három évtizede él Magyarországon, ahol megtalálta a szerelem, családalapítás, művészi siker és elismerés. Csoportos és egyéni kiállításain bemutatott festményei a világ számos pontján elvarázsolják az odalátogatókat.

Forrás: Diplomata magazin